Előírások

EN 636 – rétegelt lemez – Műszaki adatok

Az EN 636 szabvány a rétegelt lemezekkel szemben támasztott követelményeket határozza meg, s közelebbről a következő felhasználási osztályokba sorolja a rétegelt lemezeket:

  • száraz környezetben való felhasználásra (EN 636-1): olyan rétegelt lemezek, amelyek anyagának nedvességtartalma 20 °C-os hőmérsékletnél meglévő nedvességtartalomnak felel meg, és amelyek környezeti levegőjének relatív páratartalma ezt csupán évi néhány héten át haladja meg 65 %-kal (1. szolgáltatási osztály, ENV 1995-1-1). Ezek a lemezek alkalmasak olyan alkalmazási módokra is, amelyeket az EN 335-3 az 1. biológiai veszélyességi osztályba sorol.
  • nedves környezetben való felhasználásra (EN 636-2): olyan rétegelt lemezek, amelyek anyagának nedvességtartalma 20 °C-os hőmérsékletnél meglévő nedvességtartalomnak felel meg, és amelyek környezeti levegőjének relatív páratartalma ezt csupán évi néhány héten át haladja meg 85 %-kal (2. szolgáltatási osztály, ENV 1995-1-1). Ezek a lemezek alkalmasak olyan alkalmazási módokra is, amelyeket az EN 335-3 az 1. és 2. biológiai veszélyességi osztályokba sorol.
  • kültéri felhasználásra (EN 636-3): olyan rétegelt lemezekre vonatkozik, amelyeket a 2. szolgáltatási osztály adatait meghaladó páratartalmat jelentő időjárási viszonyok között kívánunk felhasználni (3. szolgáltatási osztály, ENV 1995-1-1). Ezek a lemezek alkalmasak olyan alkalmazási módokra is, amelyeket az EN 335-3 az 1., 2. és a 3. biológiai veszélyességi osztályokba sorol.

 

EN 314-1,2 – rétegelt lemezek ragasztásának minősége

Az EN 314-1 vizsgálati módszereket ír elő, amelyekkel megbizonyosodhatunk a rétegelt lemezek ragasztásának minőségéről. A vizsgálatot megfelelően bemetszett mintadarabokon kell elvégezni, oly módon, hogy a vizsgálatot mindegyik ragasztósoron elvégezhessük egy 25 x 25 mm-es területen.

A lemez minőségi osztályától függően (EN 636-1,2 és 3) a mintadarabokat különböző előzetes vizsgálati módszereknek vetjük alá, amelyekkel az anyag gyorsított korosodását vizsgáljuk.

EN 314-1 – Gyorsított korosodást előidéző kezelések

Osztály

Előzetes kezelés

EN 636-1

(száraz környezet)

bemerítés 24 órán át 20 ° C-os vízbe

EN 636-2

(nedves környezet)

forró vízbe merítés, 6 órán át, majd hűtés 20 ° C-os vízben, legalább 1 órán át;

EN 636-3

(külső környezet)

forró vízbe merítés, 72 órán át; vagy forró vízbe merítés 4 órán át, majd szárítás kemencében;
forró vízbe merítés, 4 órán át, majd hűtés 20 ° C-os vízben, legalább 1 órán át.

 

Miután a mintadarabok előzetes kezelése lezárult, vágásvizsgálatnak vetjük alá őket, amely révén két sajátosságukat tudjuk meghatározni: a mintadarab átlagos vágásszilárdságát a N/mm2-ben kifejezett szakítóerővel szemben; valamint a fa látható kohéziós törésének átlagos százalékos értéke (vagyis a minta törése után a ragasztási síkon maradt fa mennyisége).
Azok a mintadarabok, amelyek vágásszilárdsági értékei ≥ 1,0 N/mm2, anélkül mennek át a teszten, hogy a fa kohéziós törésének átlagos százalékos értékét mérnünk kellene. Amikor viszont egy adott mintadarab vágásszilárdsági értéke elmarad az 1,0 N/mm2-től, az egyre csökkenő vágásszilárdsághoz egyre nagyobb százalékértékű kohéziós törést kell kimutatnunk, hogy igazoljuk: a mintadarab törése a fa „hibája” miatt történt, nem pedig a ragasztósor elégtelensége miatt. Az alábbi táblázat az EN 314-2 alapján sorolja fel a megengedett értékpárokat:

 

EN 314-2, elvárások a sikeres ragasztáspróbához

Átlagos vágásellenállás (VE)

N/mm2

A fa látható kohéziós törésének (KT) százalékértéke

0,2 ≤ VE ≤ 0,4

KT ≥ 80%

0,4 ≤ VE ≤ 0,6

KT ≥ 60%

0,6 ≤ VE ≤ 1,0

KT ≥ 40%

1,0 ≤ VE

Nincs elvárás

További választható ragasztási típusok:

  • IF20          beltéri környezet
  • AW100    alkalmilag víznek kitett környezetek
  • IW67        kültéri környezet

 

EN 323 – Sűrűség

Az EN 323 meghatározza, milyen módszerrel határozhatjuk meg a sűrűséget, egy négyzet alakú ( 50 x 50 mm) mintadarabon, amelyet fa alapú lemezből vételeztünk. A vizsgálati eredmények alapján a teljes lemez sűrűsége megbecsülhető. A sűrűséget kg/m3-ben fejezzük ki, és az alábbi képlet szerint számítjuk ki:

Ahol:

  • m         a mintadarab tömege
  • b1, b2       a mintadarab oldalai
  • t           a mintadarab vastagsága

A teszt elvégzéséhez a mintadarab vastagságát mikrométerrel, 0,01 mm-es pontossággal; szélességét és hosszát nóniuszos tolómérővel, 0,1 mm-es pontossággal; tömegét pedig elektronikus mérlegen, 0,01 g-os pontossággal határozzuk meg.

A nyárfát – amelyet különösen csekély tömege miatt szokás nagyra értékelni – normál páratartalmon 340 ± 50 kg/m3 sűrűség jellemzi, szemben például a lucfenyővel, amelynek sűrűsége normál páratartalmon 450 ± 50 kg/m3.

 

EN 315 és EN 324-1,2 –Mérettűrések

Az EN 315 a rétegelt lemezek vastagsági mérettűrését jelöli. Az értékek 8 és 12% közötti nedvességtartalmú rétegelt lemezre vonatkoznak, és arányosak a lemez mm-ben kifejezett vastagságával (t).

CSISZOLATLAN lemezek

PCSISZOLT lemezek

Névleges vastagság (t)

mm

Egyazon lemez vastagsági tűréshatárai

mm

Névleges vastagsági tűréshatárai

mm

Egyazon lemez vastagsági tűréshatárai

mm

Névleges vastagsági tűréshatárai

mm

3 ≤ t ≤ 12

1,0

+ (0,8 + 0,03 t)

- (0,4 + 0,03 t)

0,6

+ (0,2 + 0,03 t)

- (0,4 + 0,03 t)

12 ≤ t ≤ 25

1,5

Egyenes szegélyvonalak és kockázás tűréshatárai: 1 mm / m

Hossz és szélesség tűréshatárai: ± 3,5 mm

Első ránézésre a fenti tűréshatárok nagyvonalúnak tűnhetnek, ugyanakkor rá kell mutatni, hogy maximális megengedett értékekről van szó. A megrendelő igénye szerint az IBL szigorúbb mérettűrésű lemezeket is gyárt, mint amilyeneket az EN 315 megenged.
A fenti tűréshatárok mérését az EN 324-1,2 előírásai szerint kell elvégezni. A lemezek vastagsága, hossza és szélességét vastagságmérővel és mérőszalaggal határozzuk meg, az EN 324-1 szabványban előírt eljárással; a négyszögletességet és az élek egyenességét derékszöggel és vonalzóval határozzuk meg, az EN 324-2 szabványban előírt eljárás szerint.

 

CE 2+ jelölés

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2011. március 9-én hozott, 2013. július 1-jétől életbe lépő (EU) 305/2011 sz. rendelete az építési termékek forgalmazására és hatályon kívül helyezésére vonatkozó harmonizált feltételeket határozza meg, és hatályon kívül helyezi a 89/106. sz. EGK-irányelvet. A gyártó köteles teljesítmény-nyilatkozatot kiállítani, és az abban foglaltakért vállalni a felelősséget. A gyártó köteles uniós „építőanyag” jelöléssel ellátni minden olyan terméket, amely tartósan épületekbe vagy épületgépészeti munkákba kerül beépítésre. Az uniós jelölés szavatolja, hogy a minősített termékek megfelelnek bizonyos teljesítménybeli követelményeknek, és meghatározott módon kerülnek felhasználásra. A rétegelt lemezekre vonatkozó követelményeket az EN 13986 a következő sajátosságok szerint határozza meg részletesen: hajlítószilárdság, rugalmassági együttható, a ragasztás minősége, formaldehid-kibocsátás.

Az EN 13986 szerint a lemez több különböző módon is megfelelhet, és így alkalmazhatja az uniós jelölés. E rendszerek közül a System 2+ azt igazolja, hogy a lemezek megfelelnek a belső vagy külső épületszerkezeti elemekkel szemben támasztott elvárásoknak. A rendszer megköveteli, hogy a gyártó végezze el az első típusvizsgálatot (ITT), s ezáltal azonosítsa a lemez jellemző tulajdonságait; valamint az üzemi gyártásellenőrzés (FBC) során folyamatos vizsgálatokat végezzen, hogy ezáltal megbizonyosodjon: a lemez a fenti tulajdonságoknak az idő múlásával is megfelel. Az FPC folytonos megfigyeléséért és jóváhagyásáért egy külső tanúsító szervezet felelős.

 

Uniós CE 2+ tűzállósági jelölés

Szintén uniós jelölésre vonatkozó követelményrendszer, amely – amellett, hogy elvárja a CE2+ jelöléshez előírt fizikai és mechanikai követelmények teljesítését – az EN 13501-1 szabványhoz meghatározott tűzállósági sajátosságokat is elvárja a fa alapú lemezektől.

E rendelkezés az anyagok tűzreakcióját három paraméter szerint határozza meg: a reakcióosztály, a füstszint és a részecskegyúlás/cseppfolyósodás szerint. A B – s1, d0 jelölés például olyan lemezre vonatkozik, amely kevéssé gyúlékony (B), csekély füstkibocsátású (s0), cseppfolyósodás és részecskegyúlás/cseppfolyósodás nélkül ég (D0).

 

Euroosztályok tűzreakció szerint

Euroosztály

Meghatározás

Jellemző termékek

A1

nem éghető

Kő, cement

A2

Gipszkarton (vékony papír), ásványgyapot

B

kevéssé gyúlékony

Gipszkarton (vastag papír), tűzálló fa

C

Burkolatok gipszkartonon

D

Fa, faalapú lemezek

E

Néhány szintetikus polimer

F

A tűzreakció nincs meghatározva

 

Füstkibocsátás (S = smoke)

Osztály

Meghatározás

s1

Korlátozott füstkibocsátás

s2

Enyhe füstkibocsátás

s3

Erős füstkibocsátás

 

Cseppfolyósodás vagy részecskegyúlás (d = drops)

Osztály

Meghatározás

d0

Nincs cseppfolyósodás vagy részecskegyúlás

d1

10 mp-en belül kialvó cseppfolyósodás vagy részecskegyúlás

d2

10 mp-en belül nem kialvó cseppfolyósodás vagy részecskegyúlás

 

EN 310 – Hajlítószilárdság és rugalmasság

A hajlítószilárdság a vizsgált mintában a szakítóerő ráterhelésekor mért feszültségértéket (erő/terület) jelzi. A rugalmassági együtthatót – amelyet szintén N/mm2-ben fejezünk ki – a feszültség és a deformáció közötti feszültség határozza meg, és a mintadarab merevségét jelöli.

A hajlítószilárdságot és a rugalmassági együtthatót statikus hajlítási teszttel határozzuk meg, oly módon, hogy a két ponton alátámasztott mintadarabot tengelyközépen terhelés alá helyezzük (3 pontos hajlítás) .

 

EN 717-2 –formaldehid-kibocsátás és a gázelemzés módja

A rétegelt lemez formaldehid-kibocsátását az EN 717-2 előírás szerinti gázelemzés módszerével határozzuk meg. A vizsgálat röviden abból áll, hogy egy mintát zárt tartályba helyezünk, 60 ° C-on, amelybe levegő áramlik. Ezt a levegőt desztillált vízben szűrjük, amelyet ezután kémiai komponensekkel kezelünk, és spektrofotométerre helyezzük, amely a kibocsátott formaldehid mennyiségét meghatározza, és mg/m2•h-ben kifejezi. Az EN 13986 szerint az E1 osztályú lemezek kibocsátása ≤ 3.5 mg/m2•h, míg az E2 osztályú lemezek kibocsátása 3,5–8 mg/m2•h lehet.

 

EN 120 –formaldehid-kibocsátás, perforációs módszer

A forgácslemezek formaldehid-kibocsátását az EN 120 előírás szerinti perforációs módszerrel határozzuk meg. A vizsgálat röviden abból áll, hogy egy 110 g-os mintát egy toluolt tartalmazó edénybe helyezünk. Ezt felforraljuk, és a gőzt desztillált vízzel szűrjük, amelyet ezután kémiai komponensekkel kezelünk, és spektrofotométerre helyezzük, amely a kibocsátott formaldehid mennyiségét meghatározza, és mg/100 g értékben kifejezi. Az EN 13986 szerint az E1 osztályú lemezek kibocsátása ≤ 6.5 mg/100 g, míg az E2 osztályú lemezek kibocsátása 8–30 mg/100 g lehet.